Könyvünk bal oldali lapjain magyar nyelven olvasható a feltételezett helyzet és az ebből adódó feladat, alatta pedig ugyancsak magyarul a megoldás. Nagyon sok feladathoz több megoldás is készült. Ennek magyarázata, hogy sok helyzetben képzelhető el többféle reakció, amelyek mindegyike tipikus lehet. Ilyen esetben a szerzők arra törekedtek, hogy az egyik megoldás egyszerűbb nyelvi szintet képviseljen.

A jobb oldalon a megoldás vagy megoldások idegen nyelvi variációja található. Hangsúlyozni szeretném, hogy nem szó szerinti fordításról van szó, hanem a magyar és idegen nyelvi változat olyan párhuzamáról, hogy mindkettő az adott helyzetben, az adott nyelvre leginkább jellemző szó- használatot tükrözze. Vannak olyan esetek ugyanis, amikor a szó szerinti fordítás egyenesen nevetséges lenne.

Mindezek után néhány szó arról, hogy a könyvvel kapcsolatban milyen munkaformákat ajánlunk.

Hangsúlyozni szeretnénk, hogy itt nem a hagyományos < i klemben vett tankönyvről van szó, hanem gyakorló- konyvről. Nem is elsősorban íróasztalhoz kötött munkát ja- v.r.lunk. Nagyon jól elképzelhető, hogy utazás közben vagy valahol a várakozás perceit felhasználva, szinte kicsit a rejtvényfejtés könnyed és mégis komoly, hasznos tevékenységét mánozzuk.

Olvassa el tehát a feladatot (stimulust) és utána ötletadónak az első magyar megoldást. Az idegen nyelvű oldalt takarja le. Ha úgy látja, hogy idegen nyelvi szókincsének hiányai miatt képtelen a magyar változat idegen nyelvű reprodukálására, akkor — amennyiben több megoldás is van — próbálkozzon a második vagy harmadik változattal. Ha egyik sem biztat sikerrel, nézze meg az idegen nyelvű oldalt is, és úgy próbálkozzon újra. Amennyiben rögtön bele tud vágni az idegen nyelvű reprodukálásba, a feladat megoldása után ellenőrizze magát a jobb oldali idegen nyelvű szöveg alapján. Természetesen az sem baj, ha nem „szóról szóra” egyezik az ön megoldása a könyvével, de a nyelvhelyességi hibákat javítsa! Addig ismételje a próbálkozásokat, amíg | viszonylag folyamatosan nem sikerül idegen nyelven a párbeszédet reprodukálnia. relevancia Ekkor a feladat alapján akár új megoldást is alkothat, hiszen a könyvben természetesen csak minták szerepelnek. így haladjon végig a feladatsoron.

Szeretnénk hangsúlyozni, hogy a feladatok különböző nehézségi fokot képviselnek. Tapasztalati alapon kell kiválasztania a felkészültségének megfelelőeket — azokat, amelyek a már meglevő tudására épülnek és nem elsősorban a szókincsét fejlesztik, hanem inkább a nyelvi normák szempontjából adnak eligazítást. A címmel összhangban így kívánunk útmutatást adni arra vonatkozóan, hogyan is mondanak valamit adott helyzetben idegen nyelven.

Egy idegen nyelvnek a megtanulása, „birtokba vétele” — ahogy a német mondja: die Beherrschung einer Fremdsprache — komoly, kitartó munkát igénylő feladat. Ehhez ma már egész eszközrendszer áll a nyelvtanuló rendelkezésére.

Ennek az eszközrendszernek a középpontjában a tankönyv áll. relevancia Ez a tanár és a tanulóközösség közös munkájának legfőbb vezérfonala. A tankönyv szövegek, gyakorlatok segítségével fokozatosan vezeti be a tanulókat az idegen nyelv szókincsének, nyelvtani szerkezeteinek az élet beszédhelyzeteiben való használatába. A korszerű audiovizuális segédeszközök (a magnetofonszalagok, diafilmek stb.) nagymértékben hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az idegen nyelveket életszerűen, a nemzetközi kommunikáció eszközeiként sajátíthassuk el.

Van azonban a nyelvtanulásnak két fontos nyomtatott segédeszköze is a tanuló önálló munkájának támogatására: a szótár és a nyelvtan. Mindkettő segédkönyv (Nachschlagewerk). Ha egy szó jelentését, helyesírását, nemét stb. nem tudjuk, a szótárt ütjük fel, ha grammatikai jelenségek összefüggéseit, rendszerét, szabályait szeretnénk tisztán látni, a nyelvtankönyvből tájékozódhatunk. (Az eligazodást segíti a könyv végén található tárgymutató.)

német nyelvtankönyvünkben építettünk a középiskolás diákok általános nyelvi műveltségére. A középiskolai tanulók ismerik már anyanyelvűk nyelvtanát, és betekintést nyertek egy idegen nyelvnek, az orosz nyelvnek a magyartól sok tekintetben eltérő grammatikai rendszerébe. Ez nagymértékben megkönnyíti az új idegen nyelv, a német nyelv tanulását. Feleslegessé teszi nyelvtankönyvünkben a már megismert kategóriák, fogalmak (szófajok, mondatrészek; nyelvtani nem, esetek stb.) meghatározását, s figyelmünket erősebben a német nyelv sajátos jelenségeire, tör- vényszerüségeire összpontosíthatjuk. Könyvünkben a magyar és az orosz nyelvi jelenségekkel való egybevetés, a kétirányú kontrasztivitás elvének megvalósítására törekedtünk. Ezzel is szolgálni kívántuk a tanulók szélesebb látókörű és tudatosabb nyelvi kultúráját mindhárom nyelvben. Találóan mondta Goethe: „Wer fremde Sprachen nicht kennt, weiß nichts von seiner eigenen”. (Aki idegen nyelveket nem ismer, semmit sem tud a magáéról.)

Könyvünk 8. kiadása kisebb szerkezeti módosításokkal, tartalmi kiegészítésekkel jelenik meg. Az átdolgozás az 1978. évi új német tantervek és az ezek alapján készült tankönyvek nyelvszemléletének, terminoló-giájának (pl. Imperfekt helyett Präteritum) figyelembevételével készült, s főképp Az ige és a Mondattani ismeretek c. fejezeteket érintette. Fokozot-tabban kívántuk segíteni a német nyelv tanításának—tanulásának ige- és mondatközpontúságát. Ez az elv egyébként abban is érvényesült — már az előző kiadásokban is —, hogy az alaktani jelenségeket is igyekeztünk példamondatokban, helyenként rövid párbeszédben, a forma és funkció egységében bemutatni, amennyire ezt a könyv terjedelme engedte.

Szeretnénk, ha nyelvtankönyvünk — mint a nyelvtanulás egyik mun-kaeszköze — a szabályok, törvényszerűségek, a nyelvi rendszer tudatosí-tásával hathatósan segítené a tanulók helyes és önálló (kreatív) nyelvhasz-nálatát, fejlesztené szóbeli és írásbeli kifejező-, szövegértő képességeiket. A nyelvtani ismeretek „reflektorfénye” biztonságosabbá, gyorsabbá, gaz-daságosabbá teszi a nyelvtanulásban való előrehaladást, de ne felejtsük, a tudás, az ismeret csak alap, ezt sok-sok gyakorlással, eleven kommunikációs nyelvhasználatban kell készségekké érlelni.

Sok sikert kívánunk ehhez a komoly, szép munkához!

A német nyelv — az iskoláinkban tanított többi idegen nyelvhez hasonlóan — földünk legelterjedtebb nyelvcsaládjához, az indoeurópai nyelvcsaládhoz tartozik. Ma mintegy 1 milliárd ember beszél szerte a világon valamely indoeurópai nyelven.

Indoeurópai nyelvek

Bár az indoeurópai nyelv széttagolódásának folyamata már az i. e. A 02 5. évezred előtt megindult, a mai indoeurópai nyelvek nyelvtani szerkezetében és alapszókincsében még számos hasonlóságot fedezhetünk fel.

Vessük össze például a tanult két indoeurópai nyelv, az orosz és a német nyelv néhány nyelvtani sajátosságát a finnugor nyelvcsaládhoz tartozó magyar nyelv megfelelő jelenségeivel!

A NÉMET NYELV GERMÁN NYELV

A német nyelv — a holland, angol, dán, norvég, svéd, izlandi stb. nyelvekkel együtt — az indoeurópai nyelvcsalád germán nyelvcsoportjához tartozik. A germán nyelvek nyelvtani szerkezetében és szókincsében számos hasonlóság van, úgyhogy valamely germán nyelv tudása nagymértékben segíti más germán nyelvek megtanulását. Ma mintegy 350 millió ember beszél anyanyelvként valamely germán nyelven Európa, Észak- Amerika, Dél-Afrika és Ausztrália egyes területein.

A német NYELV TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉSE A 04

A német nyelv a népvándorlás befejeződése, a nyugati germán törzsek letelepülése után, a 6—8. század folyamán alakult ki.

Fejlődésének három korszaka van:

8—11. század: ófelnémet (Althochdeutsch),

11—14. század: középfelnémet (Mittelhochdeutsch),

a 14. század végétől: újfelnémet (Neuhochdeutsch).

A német nyelvterületen — a földrajzi és történelmi tagoltság következtében — számos, egymástól erősen eltérő nyelvjárás (Dialekt, Mundart) él, de az egységes nemzeti nyelv (Nationalsprache) kialakítására irányuló törekvés már a 14. századtól kezdve jelentkezik. így jött létre északon a 14—15. században a Hanza nyelve, amelyet a kereskedők levelezé- 

síikben használtak. A nyelvterület középső részén a felsőszász kancelláriák alakítottak ki írásbeli használatra egységes nyelvet a Lipcse— Meißen — Drezda térségében kialakult közép-keletnémet (ostmitteldeutsch) nyelvjárás alapján. Ezt a nyelvet vette alapul Luther Márton bibliafordításában. Ez a mű Gutenberg találmányának, a könyvnyomtatásnak a segítségével a német nyelvterület legtávolabbi részeire is eljutott, és elősegítette az egységes irodalmi nyelv elterjedését.

A német nyelv ma négy európai ország — Németország, Ausztria, Svájc és Liechtenstein hivatalos nyelve. Ezenkívül a világ számos más országában is élnek német anyanyelvűek. Hazánk legnépesebb nemzetiségének is német az anyanyelve. Ma több mint 100 millió ember beszéli anyanyelvként a német nyelvet, és további milliók tanulják idegen nyelvként a világ minden táján.

A német nyelv — az angol és az orosz mellett — a tudományos és technikai irodalom fontos nemzetközi nyelve, a gazdag német, osztrák, svájci szépirodalom, zenekultúra közvetlen megszólaltatója, nemzetközi gazdasági, tudományos, kulturális, idegenforgalmi kapcsolataink jelentős kommunikációs eszköze.

KIEJTÉS ÉS ÍRÁS      

A német nyelvben — akárcsak az orosz nyelvben — a hangkép és az íráskép egybevágása kisebb fokú, mint a magyarban, de nagyobb mértékű, mint az angolban vagy a franciában. Egy-egy betű (Buchstabe) többféle hangot (Laut) jelölhet, s ugyanaz a hang esetenként különböző betűkkel, betűkapcsolatokkal fejezhető ki.

A német BETŰSOR

A német nyelv hangjait a német ábécé egy- és többjegyű betűivel jelöljük.

Ma már a latin betűs írás használata általános a német nyelvterületen, de még századunk első felében is, egészen a harmincas évekig az ún. fraktúra vagy gót írásmód volt elterjedtebb, ezért táblázatunkban a latin betűk fraktúra (gót) megfelelőit is megadjuk.

Könyvünk használható egyéni munkához is: az ELTE BTK Fordító- és Tolmácsképző Csoportjának hallgatói, mint említettük, évek óta egyéni vizsgafeladatként végzik el az átváltási műveletek feltérképezését, különböző szempontú példatárak készítését.

Mivel név szerint nem tudom megemlíteni azt a több száz budapesti és miskolci hallgatót, akiknek példáit a könyv tartalmazza, ezúton szeretném megköszönni a munkájukat. Segítségükkel a példatár mintegy 150 idegen- nyelvű írásmű és magyar nyelvű fordítása, illetve mintegy 50 magyar írás- mű és idegennyelvű fordítása, azaz összesen körülbelül 400, általam megádon szempontok szerint átvizsgált, könyvnyi terjedelmű szöveg (és csaknem 200 fordító munkája) alapján készült.

Természetesen e könyv nem pótolja a hallgatók önálló fordításainak elkészítését segítő és az értékeléshez szempontokat adó fordítástechnikai tankönyveket.

I is természetesen nem pótolja az önálló fordítói munkát sem, hiszen fordítani csak fordítás közben lehet megtanulni. Mivel azonban ez a könyv a korábbi Ibrdítónemzedékck tapsztalatainak általánosítása, összegzése is iT.yben, ;m:i kiválóan alkalmas, bogy választ adjon a kezdő fordítókban gyakran felmerülő ilyesfajta kérdésekre: szabad-e ennyire „szabadon” fordítani, szabad-e a mondatokat feldarabolni, szabad-e alanyt tenni a mondatba, ha az nincs az eredetiben, szabad-e személyesen fogalmazni, ha az eredeti személytelenül szól? Attól függ, hangzik ilyenkor a válasz. fordító német Mitől? A szöveg műfajától, a nyelvpártól, a forditás irányától, a feltételezett célközönség igényeitől stb. Minden fordítói döntés egyben választás is, akár tudatosítja a fordító, akár nem. Akkor pedig miért ne tudatosítaná? Igenis tudatosítania kell, hogy a fentieket mind-mind lehet csinálni. Sőt kell is. Hiszen az eredeti szöveg írója gondolatainak megfogalmazásához egy másik nyelv eszköztárát tartotta szem előtt, más úton jutott el a gondolattól a nyelvi formáig, mint ahogy majd az olvasónak a nyelvi formától el kell jutnia a gondolatig.

Annál is inkább tudatosan kell dolgoznia, mivel a felhasználók, a fordítás megrendelői általában nem tudatos nyelvhasználók, és a fordítónak gyakran kell megvédenie megoldásait. Ha a fordító tudja, hogy a fordításnak vannak törvényszerűségei, ha tudja, hogy az ő megoldásai korábbi fordítónemzedékek tapasztalata által hitelesített eljárások, akkor nagyobb önbizalommal fogja végezni munkáját, nagyobb szakértelemmel fog közvetíteni nyelvek és kultúrák között. És akkor ez a könyv talán valamelyest hozzájárul ennek az ősi, de még mindig nagyon kevéssé megbecsült tevékenységnek igazi szakmává válásához.

Az átváltási műveletek rendszere a fordításban

Van-e, lehet-e rendszer abban a számtalan, rendkívül különböző szintű és jellegű műveletben, amelyet a fordítók fordítás közben félig tudátosan, léiig ösztönösen elvégeznek? S ha van is bennük rendszer, leírható-e? És ha leírható, továbbléphet-e vajon a nyelvészeti leírás a nyelvek közti különbségek által indokolt átváltási műveletek regisztrálásán. Könyvünk erre tesz kísérletet.

Az átváltási művelet fogalma

A fordító még a legegyszerűbb mondat fordításakor is bonyolult műveletsort végez. Azon kívül, hogy a forrásnyelvi lexikai egységeket célnyelviekkel helyettesíti, átrendezi a mondat szerkezetét, megváltoztatja a szórendet, a forrásnyelvi mondat egyes elemeit kihagyja, olyan elemeket tesz be a célnyelvi mondatba, amelyek az eredetiben nem szerepelnek stb. De még a forrásnyelv lexikai elemeinek a célnyelviekkel való helyettesítése sem olyan egyszerű művelet, mint amilyennek első látásra gondolnánk, hiszen a célnyelv lexikai rendszere az esetek többségében különböző helyettesítési lehetőségeket kínál, és a fordítónak bizonyos szempontok alapján választania kell. Márpedig a különböző lehetőségek közül való választást sem zárhatjuk ki a fordítók által végzett műveletek sorából. Ezeket a műveleteket (behelyettesítés, átrendezés, kihagyás, betoldás, választás stb.) összefoglaló néven átváltási műveleteknek nevezzük.

A nemzetközi szakirodalom a szűkebb értelemben vett, elsősorban nyelvi, fordítói műveletekre kétféle terminust használ. Ha a folyamatról van szó, a „trans- position”, „transformation”, „Transformation”, „transzformacija”, „ope- i adja”, „preobrazovanyije” terminust, ha pedig az eredményről, vagyis arról, hogy miből mi lett, akkor a „shift”, „Verschiebung”, „szdvig” terminust. A tágabb értelemben vett, nemcsak nyelvi, fordítói műveletek esetében a „translation procedures”, „Übersetzungsverfahren”, „perevodcsesz- kije proccduri” terminusokkal találkozunk, amit magyarra „fordítói eljárások" nak fordíthatnánk.

A szűkebb értelemben vett fordítói műveletek és a tágabb értelemben vett fordítói eljárások közötti különbség világosan látszik Nidánál (1964), aki a fordítói eljárásoknak (translation procedures) két fajtáját különbözteti meg. Az egyik fajtát úgy nevezi, hogy „technikai eljárások” (technical procedures), ilyen pl. a forrásnyelvi analízis, a célnyelvi szintézis, a kész fordítás kontrollálása, szerkesztése. A másik fajtát úgy nevezi, hogy „szervezési eljárások” (organizational procedures), ilyen pl. a fordítás megszerzése, megállapodás a kiadóval, fizetési feltételek ellenőrzése, a fordítás munkafeltételeinek megszervezése stb.

Az, amit mi átváltási műveletnek fogunk nevezni, nyilván a technikai eljárások között helyezkedne el Nida rendszerében, a forrásnyelvi analízis és a célnyelvi szintézis között. Néhány művelet (additions, subtractions, alterations stb.) tárgyalását meg is találjuk Nida könyvében, Techniques of adjustment címmel. Newmark 1982-ben megjelent Approaches to Translation című könyvében szintén Techniques címszó alatt találunk néhány műveletet. fordítóiroda német Newmark 1988-ban megjelentéi Textbook of Translation című könyvében a The Other Translation Procedures fejezetcím alatt tizenyolc alfejezet szerepel, és ebből csak egyet szentel a szűkebb értelemben vett fordítói műveletek leírásának, Shifts or transpositions címmel.

Általában elmondható, hogy a szűkebb értelemben vett fordítói műveletek inkább „technikai fogások”- ként szerepelnek a szakirodalomban, átfogó leírásukra, magyarázatukra, rendszerezésükre eddig még senki nem vállalkozott.

A fordítás folyamata és az átváltási műveletek

Az átváltási műveletek tehát a fordítói eljárások szélesebb kategóriájába illeszkednek. Létük attól függ, hogyan képzeljük el a fordító tevékenységét? Az egyik felfogás szerint — mint erről már korábban volt szó - a fordító mindig bejárja a forrásnyelvi formától a gondolatig és a gondolattól a célnyelvi formáig vezető utat, tehát a forrásnyelvi és a célnyelvi jeleket sohasem vonatkoztatja közvetlenül egymásra. Ebben a felfogásban a fordítás csak analízisből és szintézisből, csak lebontásból és felépítésből, csak megértésből és megfogalmazásból, csak dekódolásból és kódolásból áll, átváltás, transzkódolás nincs.